A kommunikáció társadalmi meghatározottságának kérdései fontos helyet foglalnak el mind a klasszikus, mind a késő XX. századi és kortárs szociológiában. A kurzus az emberi kommunikáció társadalmi erőterével foglalkozó legfontosabb elméleteket mutatja be. Nézőpontja ebből adódóan szociologikus, középpontjában pedig a reprezentációk, helyesebben a reprezentációk cselekvésértéke áll. A társadalomtudomány felől közelítve a beszédaktus-elméletet a konstatívum/performatívum különbségtétele rokonságot mutat Weber viselkedés/cselekvés dichotómiájával, amennyiben a cselekvést a viselkedéstől a szubjektív értelemtulajdonítás különbözteti meg. Austin és Weber egyaránt a társadalomban találják meg azt az erőt, ami a puszta kommunikációt, illetve viselkedést cselekvéssé teszi. A minket foglalkoztató elsődleges kérdést Austin korszakalkotó írásának eredeti címénél jobban nem is lehetne megfogalmazni: How to Do Things With Words? ― igaz, az itt tárgyalt szövegekben inkább e kérdés szenvedő szerkezetű parafrázisán („How Things are Done With Words”) van a hangsúly. A kurzus során azt is tárgyaljuk, hogyan cselekszünk, illetve cselekszenek "rajtunk" szavakkal anélkül, hogy tudnánk róla.
A féléves program nem elmélettörténet, ezért az egyes iskolákat nem időbeli sorrendben, hanem a vizsgált jelenség összefüggéseinek logikáját követve tárgyaljuk. Némelyik szerző munkásságával annak elméleti előzményei előtt foglalkozunk, mert így könnyebben felismerhető egy-egy nehezebb klasszikus szöveg elmélettörténeti jelentősége. A kiindulópont Austin beszédaktus-elméletének szociológiai kutatást megtermékenyítő tézisei. Innét csak egy lépés a cselekvésként értelmezett beszédaktus társadalmi kontextusa, melyet Bourdieu-nek a szimbolikus erőszakkal foglalkozó munkái alapján kezdünk vizsgálni. A hatékony (értsd: hatalmi) diskurzus kritikai elemzése hasznos támpontokat nyújt a későmodernitás politikai nyilvánosságának, sőt a reprezentációk által egyre erősebben befolyásolt fogyasztói piacok vizsgálatához is. A nyelvi piacot szimbolikus erőszak által meghatározott térként értelmező bourdieu-i tézisek megértése megkívánja a szent vs. profán dichotómia tárgyalását, ezért egy alkalom erejéig Durkheim vallásszociológiájával is foglalkozunk ― anélkül, hogy ez bármilyen értelemben kitérőt jelentene.
A kategóriák, fogalmak társadalmi meghatározottságának vizsgálata átvezet a szimbolikus interakcionizmust megalapozó Mead munkásságához. A kommunikáció Bourdieu-nél már érintett politikai vonatkozásival pedig Habermas nyilvánosság-elmélete kapcsán foglalkozunk alaposabban. Habermas és Bourdieu ellentétes álláspontot képviselnek az uralommentes/racionális kommunikáció, egyben a demokratikus politika lehetőségének kérdéseiben: az ellentét megértéséhez tanulmányozzuk Habermas kommunikatív cselekvés-elméletét, különös tekintettel a rendszer/életvilág dichotómiájára. Ez utóbbi politikai vetületével a kései kapitalizmus válságjelenségein keresztül is foglalkozunk. Luhmann rendszerelmélete kapcsán pedig azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a társadalmi jelenségek, köztük a kommunikáció vizsgálatára mennyiben alkalmasak az absztrakt modellek. A félév második felében, elsősorban Habermas és Luhmann szövegeinek tanulmányozásakor nagy figyelmet szentelünk a nyelvet használó (~"értelem"-) rendszerek és a technológia összefüggéseinek.
A részletekért (heti program, szakirodalom, a teljesítés feltételei, stb.) lásd az oldalra feltöltött sillabuszt.
A féléves program nem elmélettörténet, ezért az egyes iskolákat nem időbeli sorrendben, hanem a vizsgált jelenség összefüggéseinek logikáját követve tárgyaljuk. Némelyik szerző munkásságával annak elméleti előzményei előtt foglalkozunk, mert így könnyebben felismerhető egy-egy nehezebb klasszikus szöveg elmélettörténeti jelentősége. A kiindulópont Austin beszédaktus-elméletének szociológiai kutatást megtermékenyítő tézisei. Innét csak egy lépés a cselekvésként értelmezett beszédaktus társadalmi kontextusa, melyet Bourdieu-nek a szimbolikus erőszakkal foglalkozó munkái alapján kezdünk vizsgálni. A hatékony (értsd: hatalmi) diskurzus kritikai elemzése hasznos támpontokat nyújt a későmodernitás politikai nyilvánosságának, sőt a reprezentációk által egyre erősebben befolyásolt fogyasztói piacok vizsgálatához is. A nyelvi piacot szimbolikus erőszak által meghatározott térként értelmező bourdieu-i tézisek megértése megkívánja a szent vs. profán dichotómia tárgyalását, ezért egy alkalom erejéig Durkheim vallásszociológiájával is foglalkozunk ― anélkül, hogy ez bármilyen értelemben kitérőt jelentene.
A kategóriák, fogalmak társadalmi meghatározottságának vizsgálata átvezet a szimbolikus interakcionizmust megalapozó Mead munkásságához. A kommunikáció Bourdieu-nél már érintett politikai vonatkozásival pedig Habermas nyilvánosság-elmélete kapcsán foglalkozunk alaposabban. Habermas és Bourdieu ellentétes álláspontot képviselnek az uralommentes/racionális kommunikáció, egyben a demokratikus politika lehetőségének kérdéseiben: az ellentét megértéséhez tanulmányozzuk Habermas kommunikatív cselekvés-elméletét, különös tekintettel a rendszer/életvilág dichotómiájára. Ez utóbbi politikai vetületével a kései kapitalizmus válságjelenségein keresztül is foglalkozunk. Luhmann rendszerelmélete kapcsán pedig azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a társadalmi jelenségek, köztük a kommunikáció vizsgálatára mennyiben alkalmasak az absztrakt modellek. A félév második felében, elsősorban Habermas és Luhmann szövegeinek tanulmányozásakor nagy figyelmet szentelünk a nyelvet használó (~"értelem"-) rendszerek és a technológia összefüggéseinek.
A részletekért (heti program, szakirodalom, a teljesítés feltételei, stb.) lásd az oldalra feltöltött sillabuszt.
- Tanár: Lakatos Zoltán Árpád
- Tanár: Orbán Krisztina